Kertészet és Szőlészet, 2006. augusztus 10., 55. évf. 32. szám 12-14. o.

Kollányi László és a Fertődi málnafajták


M. Deák Szilvia

Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet

Szőlő-Gyümölcs Fajtakísérleti Osztály

deaksz@freemail.hu


Kollányi László neve szorosan összefügg a Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Kht. nevével. 1957–ben (közvetlenül a diploma megszerzése után) került a Kutatóba id. Porpáczy Aladár vezetése alá. Kollányi László eleinte több témakörrel is foglalkozott, mígnem a málna és a szeder lett a fő területe. A Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Kht. málnanemesítői munkája 50-60 évre tekint vissza. Hazánk málnatermesztése az 1960-as években még nem volt jelentős. A házikertekben a Nagymarosinak nevezett fajta terjedt el, amely bőtermő és igen jó ízű, de nagyon aprószemű és fagyasztott gyümölcsének minősége sem megfelelő. A nemesítői munkát id. Porpáczy Aladár kezdte el 1930-ban, melynek az 1940-es évekre lett eredménye. Kollányi László folytatta a megkezdett munkát, amely olyan fajtákat eredményezett, mint például az igen jó ízű, gyorsfagyasztott termék előállításra alkalmas Fertődi zamatos, a különleges igényeket kielégítő, sárga bogyójú Fertődi aranyfürt és a világos piros Fertődi kármin. Nyár végén, ősszel is szüretelhető a sarjontermő Fertődi kétszertermő. Igen nagy bogyójú, rendkívül rövid érésidejű a Fertődi Vénusz.

Az 1960-as években megindult az üzemi málnatelepítés és ez fordulópontot jelentett az ország málnafajta összetételében. Elkezdődött a külföldi fajták honosítása, melyben Kollányi László jelentős szerepet játszott. Két fontos angol fajta, a Malling Promise és a Malling Exploit került forgalomba. A Malling Exploit (1. kép) igen jó gyümölcsminősége miatt vezető fajta lett az akkori ültetvényekben. A későbbi honosítások közül a Willamette (2. kép) 1991-ben, a Zeva Herbsternte 1997-ben, és a Comox (3. kép) 2002-ben került Nemzeti Fajtajegyzékre.






Fig. 1. Malling Exploit

Fig. 2. Willamette


A 70-es évek második felében indított újabb nemesítési program eredményeként hozta létre a Fertődi 228-at, amely még mindig megtalálható a Nógrádi termőtájban, a Fertődi 411-et és a Fertődi 1229-et. A F. 228. nagygyümölcsű, jó húsállományú, a szállítást jól bíró fajta, a F. 411. csak közepes méretű bogyókat nevel, de igen nagy termésmennyiségre képes, a F. 1229. nagyméretű bogyót nevel, amely feldolgozásra alkalmas. Sajnos e három fajta termésbiztonsága nem kielégítő (Harmat, et al. 1996).






Fig. 3. Comox

Fig. 4. Fertődi zamatos


A megnövekedett méretű ültetvényekben Kollányi László és munkatársai új problémával találták szembe magukat: a málnavessző gubacsszúnyoggal (Reseliella). A kórokozók közül a Botritys, a Didimella, a Leptospheria és ritkábban az Elsinoë is, s tavaszra a vesszőknek akár a 100%-a is elpusztulhatott. Ez szükségessé tette a rezisztencia nemesítést. A Leptosferia (szártörő gomba) okoz leginkább gondot az ültetvényekben, ami a málnavessző gubacsszúnyog károsítása nyomán fertőz. A málnavessző szúnyog a vessző kéregrepedéseibe helyezi petéit és a lárvák okozta sérüléseken keresztül kerül a gomba a vesszőbe. (Kollányi, 2002.c). A vegyszeres védekezést akadályozza a hosszú érési idő, ezért más módon kell megoldani a problémát. A vesszőszúnyoggal szembeni rezisztencia kialakítására jó módszernek tűnik az olyan fajok és fajták kiválasztása, amelyek sarjainak kérge nem, vagy csak késő ősszel reped fel, amikor a vesszőszúnyog harmadik rajzása is befejeződött. (Kollányi, 2003). Ebben az időben a Kutatónak körülbelül 50 fajtás volt a málna gyűjteménye. Ebből a nemesítési periódusból származik a Fertődi zamatos (4. kép), amely Canby × F. Hungaria keresztezésből jött létre. A Fertődi zamatos, nevéhez illően, nagyon jellegzetes málnaízzel rendelkezik, viszonylag ellenálló a vesszőbetegségekkel szemben is, azon kívül nagyon jó 'gurulós' minőséget ad a gyorsfagyasztott gyümölcse. A Fertődi zamatos jelenleg a legnagyobb felületen termesztett fajta az országban. A németországi Nemzeti Fajtajegyzékben is szerepel, mint termeszthető fajta (Bundessortenamt, 2002).

Megemlítendő ebből az időszakból a Fertődi 48. (F. 6202/48), ami a St Walfried × Antwerpeni fehér keresztezéséből jött létre és a Fertődi 421 (F. 6248/421), (F. Hungaria × Lloyd George), amely jó ízű, szilárd húsállományú, tompa kúpalakú sötétvörös bogyókat nevel. A F. 48. fajta élénkvörös, hosszúkás kúpalakú bogyói vannak. Ezeknek a fajtáknak a bejelentését 1993-ban visszavonta a Kutató (Nemzeti Fajtajegyzék, 1992.).

1970-ben szelektálták a Fertődi kétszertermőt (F. 23.) (5. kép), mely a Cayuga × St. Walfried keresztezésből származik. Mint a neve is utal rá, nem csak a nyári termés érlelés jellemző a fajtára, hanem másodtermésként az azévi sarjakon is terem. Hosszú, erőteljes sarjakat nevel, amelyek a bogyók súlyától visszahajlanak. A fajta jellegzetessége még, hogy a vacokkúp középen kiszélesedik, ezért a bogyókat nehéz egészben leszedni. Málna aromája jó, de a gyümölcsminősége miatt inkább csak házikerti felhasználásra alkalmas. A fajta 1994-ben került fel a Nemzeti Fajtajegyzékre.






Fig. 5. Fertődi kétszertermő

Fig. 6. Fertődi kármin


Kollányi László a Fertődi kármint (6. kép) a (Canby × (F. Hungária × F. 228.)) keresztezésével állította elő, amely korai érésével és jó termésbiztonságával tűnik ki. Gyümölcse középnagy, tompa kúp alakú, világos piros, molyhos, mélyhűtött termékként kevésbé tetszetős. A vacokkúpról könnyen leválik, ezért könnyen szedhető. Vesszői felállóak, hamvasak, közepesen tüskézettek, közepesen sarjadzó. A vesszőt károsító gombákkal szemben közepesen fogékony. A fajta 2000-ben kapott állami elismerést (Márkné, 2001).

Választékbővítésre szánt fajta a sárga bogyójú Fertődi aranyfürt (7. kép), nemesítői jelzése: F. 6280/56, mely a ((Malling Exploit × Mitra) × (St. Walfried × Antwerpeni fehér)) keresztezésből jött létre. Íze kiváló, viszont termőképessége elmarad a többi fertődi fajta mögött. Vesszője gyengén tüskézett, mind a tüskék, mind a fiatal vesszők zöldek. A fajta 2001-ben kapott állami elismerést (Nemzeti Fajtajegyzék 2003).






Fig. 7. Fertődi aranyfürt

Fig. 8. Fertődi vénusz


Kollányi László két új állami elismerésre bejelentett fajtája: a Fertődi zenit (6649/7), mely a F. zamatos és a Malling Delight keresztezéséből szelektált fajta és a Fertődi Vénusz (6640/22) (8. kép), ami a 6266/9 × Glen Moy szülőktől származik. Ebben a nemesítésben a fekete málnát (R. occidentalis) is felhasználták. A F. zenit élénkpiros színű, fényes, gömbölyded, nagy, vagy középnagy méretű bogyókat nevel, a F. zamatosnál korábban érik. A F. Venus nagyon korai érésidejű, a bogyók egyszerre érnek, igen nagyméretűek.

A Fertődi Kutatóban található jelenleg a málna és szeder génbank, ami több, mint 350 vad fajt és fajtát jelent (Horváth, 1999). Ennek a gyűjteménynek az értéke pénzben nem kifejezhető, de megőrzése fontos feladat a málnanemesítés jövője szempontjából. A vad fajok nemesítésbe való bevonásával szeretnének a különböző gombabetegségekkel szembeni rezisztenciát vinni az új fajtákba. A probléma ezeknél a keresztezéseknél, hogy nemcsak a rezisztenciát örökítik jól ezek fajok, hanem a gyengébb bogyótulajdonságokat is. Az eddigi eredmények alapján a harmadik visszakeresztezésből származó egyedeknél már jók a bogyótulajdonságok is. A keresztezésben felhasznált távolkeleti fajok: R. coreanus, R. thibetanus, R. parvifolius, R. flosculosus, R. giraldinus (Kollányi, 1990).

Ígéretes fajtának tűnik a még vizsgálat alatt álló Fertődi rubina (F 9322/64 x Citadel) is, amelyre igen hosszú fürtméret jellemző (Kollányi, 2002.b). Nemesítésében felhasználták a R. parviflorus kínai málnafajt is.

A fajtákat a Kutatóban sokféle szempont alapján értékelik, ezek közül az egyik igen fontos a friss- és fagyasztott gyümölcsök minőségi paraméterei. A gyümölcsbírálatok Kollányi László vezetésével zajlottak. A bírálat után részletes információhoz juthattunk a fajtákról, termőképesség, termésbiztonság, rezisztencia, stb. kérdésben is. Az alábbi táblázat 10 fertődi málnafajta bírálati eredményeit tartalmazza, 14 bíráló összesített értékelése alapján (1. táblázat). Ezen a bírálaton a F. Vénusz szerepelt a legjobban, bár az íze jelentősen elmarad a F. zamatos mögött.

1. táblázat


fajták

szín

alak

tetsze-tősség

íz

konzisz-tencia

összes pontsz.

1.

6585/69

4.1

4

4.1

4.2

4

20.4

2.

Mall. Expl.

3.5

3.8

3.8

4.2

4.2

19.5

3.

Comox

3.9

4.4

4.1

3.8

4.2

20.4

4.

6737/1

3.5

3.5

3.4

4.5

4.3

19.2

5.

6736/4

3.6

4.6

4.1

4.2

4.3

20.8

6.

Autumn Bliss

3.2

3.4

2.9

2.6

3.2

15.3

7.

F. aranyfürt

3.4

3.5

3.4

4.8

4

19.1

8.

Willamette

3.7

3.6

3.7

3.8

3.9

18.7

9.

6002/11

4.4

3.9

3.7

3.8

4

19.8

10.

F. 11/22 (F. Vénusz)

4.6

4.3

4.5

3.6

4.2

21.2

11.

F. kármin

3.8

3.8

3.6

4.4

3.9

19.5

12.

F. 7. (F. zenit)

3.9

4.5

4.6

3.3

4.1

20.4

13.

F. zamatos

3.7

3.9

3.8

4.5

4.1

20

14.

6336/31

3.2

3.3

2.8

3.6

3.2

16.1

A Fertődi Kutató málnanemesítői tevékenysége az 1930-as évektől kezdve folyamatosan fejlődött. Az évtizedek során jelentős tudásanyag gyűlt össze, amely lehetővé teszi, hogy egyre jobb fajtákat állíthassanak elő. A kezdeti 50 fajtás gyűjtemény mára több mint 350-re növekedett. Id. Porpáczy Aladár nemesítői tevékenységét Kollányi László vette át, aki haláláig folytatta a megkezdett munkát. Kollányi László és munkatársai keze alól került ki a fertődi málnafajták hosszú sora.

Kollányi László – Laci bácsi – mindig segítségünkre volt. Rendszeresen jött bírálni az OMMI Pölöskei Fajtakísérleti Állomására, és ha úgy adódott, akkor a Helvéciai FK Állomásra is. Sokat beszélgettünk gyümölcsfajtákról, nemcsak málnáról, hanem a többi bogyósról is (9. kép).

Irodalomjegyzék

Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-, Fejlesztő Intézet Kht., (2000.) Kiadvány, Sarród, 2000.

Harmat, L. - Kollányi, L. - Porpáczy, A. - Szilágyi, K. (1996.): Breeding of Small Fruits in Hungary, Hungarian Agricultural Research, June 1996. 18-23. p.

Horvát Cs. (1999): Fertődi fajták sora, Kertészet és Szőlészet, 1999./50. 13-14. p.

Kollányi L. (1990): Málna, Mezőgazdasági Kiadó

Kollányi L. (1990): Rezisztencia-nemesítés málnánál, OMMI Konferencia előadásai, Agrofórum

Kollányi L. (1997): A termőhely és a fajta megválasztása málna-ültetvények telepítésekor. Kertgazdaság, 1997. 3. (2), 68. P.

Kollányi L. (2002.a): A málna érésmenete és a termőhajtások struktúrája közötti összefüggés, Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-, Fejlesztő Intézet Kht. Közleményei, 2002/1, Sarród

Kollányi L. (2002.b): Fertődi kármin, Új minősített málnafajta, Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-, Fejlesztő Intézet Kht. Közleményei, 2002/1, Sarród

Kollányi L. (2002.c): A málnatermesztés biztonságát befolyásoló patogén és klimatikus tényezők Magyarországon, Előadás a Nógrád megyei NTSz: "A málnatermesztés növényvédelmi kérdései" c. Tanácskozásán, Balassagyarmat, 2002. VI. 4.

Kollányi L. (2003.a): Sárga gyümölcsű málna, Kertészet és Szőlészet, 2003/29. 16. p.

Kollányi L. (2003.b): A málnanemesítés eredményei Fertődön, Előadás a Lippai János - Ormos Imre - Vas Károly Tudományos ülésszakon, 2003. nov. 6-7.

Márkné, Deák Sz. (2001): Új málnafajták, Kertgazdaság, 2001. 33. (2), 71-75. p.

Mohácsy M. - Porpáczy A. - Kollányi L. - Szilágyi K. (1965): Szamóca, málna, szeder, 1965. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 300. p.

Szalay A. (1993): A bogyósgyümölcs nemesítés fellegvára, Vetőmag, 1993. június, 6. p.

Szőlő- és gyümölcsfajták leíró fajtajegyzék 2000/2001. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, 2000. Bogyósgyümölcsűek fajtaleírásai, 119. p.




Ezt a honlapot 2006. augusztus 13. óta alkalommal töltötték le.
<--Vissza